Ugrás a tartalomhoz

Védett fajok

kis patkósdenevér

Adatok

Magyar név: kis patkósdenevér

Latin név: Rhinolophus hipposideros

Tágabb kategória, magyar: Emlősök (osztály)

Tágabb kategória, latin: Mammalia (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Denevérek (rend)

Szűkebb kategória, latin: Chiroptera (ordo)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 50 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1901

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern II., CMS II., EUROBATS

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv II., Élőhelyvédelmi Irányelv IV.

További információk

 
Testhossz: 3,5-4,3 cm, alkarhossz: 3,4-4,1 cm, testtömeg: 4-10 g
 
 
Hazai elterjedés
A hegyvidékeinken a Keszthelyi-hegységtől a Zemplénig elterjedt, mérsékelten gyakori faj. Előfordulását alapvetően az elérhető közelségben lévő telelőhelyek léte határozza meg. Ennek megfelelően –hasonlóan a nagy patkósdenevérhez– leginkább mészkőhegységeinkben, illetve az egyéb földalatti üregekkel (pince, bánya) nagy számban rendelkező hegyvidékeinken találjuk meg. Legjelentősebb állományai az északi országrészben élnek, de népes közösségeit találjuk a Mecsekben és a Soproni-hegységben is. Hegyvidékek peremén síkvidéki jellegű élőhelyekre is lehúzódik, de csak olyankor, ha megfelelő szálláshelyeket – pl. egy nagyobb pincét – talál. Az alföldi területekről eddig egyáltalán nem került elő.
 
Élőhely
Nyári szálláshelye meleg, sötét padlásokon, illetve kiegyenlített hőmérsékletű, meleg klímájú földalatti búvóhelyen lehet. Kedveli a mozaikos tájat, a sövényekkel, facsoportokkal szabdalt extenzív mezőgazdasági területeket, gyümölcsösöket. Telelése során kötődik a földalatti szálláshelyekhez, barlangokba, bányavágatokba és pincékbe húzódik. A kis patkósdenevér téli szálláshelyéhez olyannyira ragaszkodik, hogy az egyedek gyakran évről-évre, centiméterre pontosan ugyanazon a pihenőhelyen kapaszkodva találhatóak meg.
 
Életmód
A kis patkósdenevérek korán, már szeptember végén, október elején behúzódhatnak téli szállásukra, ahol április végéig maradnak. A legnagyobb ismert telelő kolóniáját a Cserhátban figyelték meg, amely 700 példányból állt. Tavasz derekán a nőstények kisebb-nagyobb csoportban a szülőkolóniának alkalmas helyet adó padlásokra, pincékbe, kisebb barlangokba, vagy elhagyott bányavágatokba vonulnak. A hímek szétszóródnak és magányosan, vagy néhány fős laza csoportban foglalnak el kisebb barlangokat, pincéket. A szülőkolónia mérete általában 20-30 példány, a legnagyobb hazai ismert szülőkolónia az Aggteleki-karszton van, mely közel 120 egyedből áll. Alkalmanként más fajokkal vegyes kolóniákat alkot, így több alkalommal találták már nagy patkós-, csonkafülű, hegyesorrú- és közönséges denevérek társaságában. A faj gyűrűzését hazánkban természetvédelmi indokok alapján korán beszüntették, így nagyon kevés vonulási adattal rendelkezünk. Azt azonban tudjuk, hogy a nyári és téli szálláshely általában 5-10 kilométernél nincs messzebb egymástól. Ismerünk olyan szálláshelyet, ahol az állatok nyáron a présház padlásán tartózkodnak, télen pedig leköltöznek a pincébe telelni. Európai távrepülési rekordja 153 km.
 
Természetvédelmi megítélés
A kis patkósdenevér a nyári szálláshely zavarására és környezeti tényezőire érzékeny. A templomok teljes lezárása, a présházak, pincék felújítása sok helyen az állományok eltűnését, meggyengülését okozták. Legnagyobb barlangjaink a legfontosabb telelőhelyek, melyek egyúttal intenzív turisztikai hasznosítás alatt is állnak. A bejáratok lezárásával, a járatok kivilágításával ezeknek a telelőhelyeknek a jelentős részét megszüntették, ill. a denevérek számára alkalmatlanná tették. Bizonyos körülmények között a kis patkósdenevér nem különösebben érzékeny telelése során az emberi jelenlétre. A Baradla-barlangban például függeszkedő állatokat találunk a leglátogatottabb járatokban is. A denevérek nem egyszer közvetlenül a látogatók feje felett, tőlük alig 30-50 cm távolságra telelnek. Más helyeken azonban már kisebb zavarásra is felébrednek, mely az energiaveszteség miatt végzetes lehet számukra. A hazai állományban érzékeny veszteségeket okoz a bányák lezárása, beomlása is. A táplálkozó-területként szolgáló öreg gyümölcsösök, parkok, erdőszegélyek vegyszerezése, az intenzív mezőgazdasági művelés szintén hozzájárult állományuk csökkenéséhez.
 
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
 
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása