Ugrás a tartalomhoz
Főoldal
Search for:
Hírek
Intézményrendszer
Természetvédelemért felelős Helyettes Államtitkárság
Nemzeti park igazgatóságok
Természetvédelmi Őrszolgálatok
Kormányhivatalok
Önkormányzatok, jegyzők
Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ
Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft.
Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft.
Tevékenységi körök
Fajok és élőhelyük védelme
Földtudományi természetvédelem
Hazai génmegőrzés
Inváziós fajok elleni védekezés
Jogi védettség biztosítása
Környezeti nevelés
Magyarország GMO-mentes stratégiája
Natura 2000 hálózat
Nemzetközi egyezmények és együttműködések
Nyilvántartások vezetése és adatszolgáltatás
Tájvédelem
Természetközeli gazdálkodás
Természetvédelmi bemutatás, ökoturizmus
Természetvédelmi fejlesztések
Természetvédelmi monitorozás, Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (NBmR)
Természetvédelmi őrzés
Természetvédelmi pályázatok, projektek
Természetvédelmi vagyonkezelés
Térségi együttműködések
Veszélyeztetett vadon élő fajok fenntartható kereskedelme (CITES)
Vizsgák szervezése
Tematikus keresők
Védett természeti területek
Hrsz-kereső
Védett fajok
Országos Barlangnyilvántartás
Barlang bibliográfiai adatbázis
Interaktív természetvédelmi térkép
Natura 2000 területek
Természetvédelmi bemutatás
Természetvédelmi és tájvédelmi szakértő
Táji és természeti örökségünk
Védett természeti területek
Védett természeti értékek
Egyéb, táji és természeti örökségünk megőrzését elősegítő (területi) kategóriák
Természetvédelem az EU-ban
Natura 2000 hálózat
LIFE program
Egyezmények, együttműködések
Természetvédelmi elismerések
Pro Natura
A Természetvédelem Nagykövete
Dokumentumtár
Dokumentumok
Főmenüpont minta
Almenü csempebokorral
Mit tehet Ön a természetért?
A vadon etikettje
Sérült állatokhoz útmutató
Természetbarát otthon
Önkéntes programok
Dokumentumtár
Védett fajok
Vissza az előző oldalra
Adatok
További információk
Testhossz: 3,5-4,3 cm, alkarhossz: 3,4-4,1 cm, testtömeg: 4-10 g
Hazai elterjedés
A hegyvidékeinken a Keszthelyi-hegységtől a Zemplénig elterjedt, mérsékelten gyakori faj. Előfordulását alapvetően az elérhető közelségben lévő telelőhelyek léte határozza meg. Ennek megfelelően –hasonlóan a nagy patkósdenevérhez– leginkább mészkőhegységeinkben, illetve az egyéb földalatti üregekkel (pince, bánya) nagy számban rendelkező hegyvidékeinken találjuk meg. Legjelentősebb állományai az északi országrészben élnek, de népes közösségeit találjuk a Mecsekben és a Soproni-hegységben is. Hegyvidékek peremén síkvidéki jellegű élőhelyekre is lehúzódik, de csak olyankor, ha megfelelő szálláshelyeket – pl. egy nagyobb pincét – talál. Az alföldi területekről eddig egyáltalán nem került elő.
Élőhely
Nyári szálláshelye meleg, sötét padlásokon, illetve kiegyenlített hőmérsékletű, meleg klímájú földalatti búvóhelyen lehet. Kedveli a mozaikos tájat, a sövényekkel, facsoportokkal szabdalt extenzív mezőgazdasági területeket, gyümölcsösöket. Telelése során kötődik a földalatti szálláshelyekhez, barlangokba, bányavágatokba és pincékbe húzódik. A kis patkósdenevér téli szálláshelyéhez olyannyira ragaszkodik, hogy az egyedek gyakran évről-évre, centiméterre pontosan ugyanazon a pihenőhelyen kapaszkodva találhatóak meg.
Életmód
A kis patkósdenevérek korán, már szeptember végén, október elején behúzódhatnak téli szállásukra, ahol április végéig maradnak. A legnagyobb ismert telelő kolóniáját a Cserhátban figyelték meg, amely 700 példányból állt. Tavasz derekán a nőstények kisebb-nagyobb csoportban a szülőkolóniának alkalmas helyet adó padlásokra, pincékbe, kisebb barlangokba, vagy elhagyott bányavágatokba vonulnak. A hímek szétszóródnak és magányosan, vagy néhány fős laza csoportban foglalnak el kisebb barlangokat, pincéket. A szülőkolónia mérete általában 20-30 példány, a legnagyobb hazai ismert szülőkolónia az Aggteleki-karszton van, mely közel 120 egyedből áll. Alkalmanként más fajokkal vegyes kolóniákat alkot, így több alkalommal találták már nagy patkós-, csonkafülű, hegyesorrú- és közönséges denevérek társaságában. A faj gyűrűzését hazánkban természetvédelmi indokok alapján korán beszüntették, így nagyon kevés vonulási adattal rendelkezünk. Azt azonban tudjuk, hogy a nyári és téli szálláshely általában 5-10 kilométernél nincs messzebb egymástól. Ismerünk olyan szálláshelyet, ahol az állatok nyáron a présház padlásán tartózkodnak, télen pedig leköltöznek a pincébe telelni. Európai távrepülési rekordja 153 km.
Természetvédelmi megítélés
A kis patkósdenevér a nyári szálláshely zavarására és környezeti tényezőire érzékeny. A templomok teljes lezárása, a présházak, pincék felújítása sok helyen az állományok eltűnését, meggyengülését okozták. Legnagyobb barlangjaink a legfontosabb telelőhelyek, melyek egyúttal intenzív turisztikai hasznosítás alatt is állnak. A bejáratok lezárásával, a járatok kivilágításával ezeknek a telelőhelyeknek a jelentős részét megszüntették, ill. a denevérek számára alkalmatlanná tették. Bizonyos körülmények között a kis patkósdenevér nem különösebben érzékeny telelése során az emberi jelenlétre. A Baradla-barlangban például függeszkedő állatokat találunk a leglátogatottabb járatokban is. A denevérek nem egyszer közvetlenül a látogatók feje felett, tőlük alig 30-50 cm távolságra telelnek. Más helyeken azonban már kisebb zavarásra is felébrednek, mely az energiaveszteség miatt végzetes lehet számukra. A hazai állományban érzékeny veszteségeket okoz a bányák lezárása, beomlása is. A táplálkozó-területként szolgáló öreg gyümölcsösök, parkok, erdőszegélyek vegyszerezése, az intenzív mezőgazdasági művelés szintén hozzájárult állományuk csökkenéséhez.
Forrás: Bihari Z., Csorba G., Heltai M. (ed.) (2007): Magyarország emlőseinek atlasza. Kossuth Kiadó. Budapest. p. 360. ISBN 978-963-09-5610-9
Fajok elterjedése
Galéria
Sáv bezárása
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.
Elfogadom
Adatkezelési tájékoztató